Jakó Ritával, a kecskeméti Jakó cukrászda és étterem üzletvezetőjével beszélgettem, a családi vállalkozásuk történetéről, a COVDI19-járványról, a háborús helyzetről és a sikerük titkairól!
Kérlek, mesélj kicsit magadról!
1975-ben születtem Kiskunhalason. Szülővárosomban, Kiskőrösön folytatott tanulmányaim után Budapestre költöztem, ahol az IBS – Nemzetközi Üzleti Főiskola pénzügyi szakirányon 1997-ben megszereztem első diplomámat. Az első diploma megszerzése után úgy éreztem, hogy szeretném tovább folytatni tanulmányaimat, így 7 évvel később már másoddiplomát szereztem, amelyet a kecskeméti főiskola, menedzseri szakirányán végeztem.
Tudnál nekem mesélni a cukrászda történetéről? Hogyan indult, voltak-e kezdeti nehézségek? Milyen sikereket értetek el?
A Jakó Cukrászda története 1977-re nyúlik vissza: ebben az évben nyitotta meg édesanyám és édesapám első cukrászdájukat Kiskőrösön. Édesanyám és édesapám az akkori otthonukat alakították át cukrászdának, hogy megvalósíthassák nagy álmukat. Kezdetben a cukrászdában ketten dolgoztak, édesapám a termelésért, míg édesanyám az értékesítésért felelt. A kis üzlet rövid idő alatt nagy népszerűségre tett szert a környékbeliek körében, ezért volt, hogy édesanyám és édesapám is éjszaka termeltek, hogy nappal értékesíteni tudjanak.
1982-ben megnyílt a második Jakó Cukrászda, amely már Kiskőrös szívében a Petőfi Sándor utcában kapott helyet, majd rövid időn belül megnyílt a 3. kiskőrösi Jakó cukrászda is. 1990-ben a szüleim nagy lehetőséget kaptak egy kis fagylaltozó megnyitásával Kecskemét központjában. Ekkor már nem csak édesapám, Jakó Lajos, hanem édesanyám, Anna is cukrász mestervizsgával rendelkezett. 1998. őszén a szüleim úgy döntöttek, hogy a kiskörösi cukrászdákat bezárják és átköltözünk Kecskemétre.
2002-re a kecskeméti cukrászda kinőtte a kezdeti kis fagylaltozót és immár 80m2-es színvonalas belső tér fogadta a kedves vendégeket. 2003-ra ez a helység is kicsinek bizonyult, így további bővítéssel közel 160m2-re nőtt a kecskeméti üzlet. Ekkor a cukrászda kibővült az Anna Kávéház résszel is, amely édesanyám nevét viseli.
A vállalkozás működése során évente több tanulót is tanítottunk az igényes és szeretettel teli cukrász mesterségre.
Édesapám régóta dédelgetett álma volt, hogy egy éttermet is üzemeltessenek, ezért 2011 tavaszán megnyitottuk Kecskeméten a második üzletünket, amely egy stílusos étterem és cukrászda különleges találkozása.
A szüleim az évek során számos díjat zsebeltek be. 2003. szeptemberében a Dobos-Díj zsűritagjainak döntése értelmében a cukrászda elnyerte a Dobos C. József Díjat.
2003-2011-ig édesapám a Bács-Kiskun Megyei cukrász Ipartestület elnöke, majd az Országos Ipartestület ügyvezető elnökségi tagja volt, a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség több kitüntetését is elnyerte. A Gasztronómiáért Érdemérem zsűri plakett tulajdonosa, több hazai és nemzetközi versenyen zsűrizett. Megkapta a mestercukrász címet, majd 2008-ban a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség alelnökévé választották. 2009-től pedig az I. Magyar Fehérasztal Lovagrend tagja. Több évtizedes, eredményes munkája elismeréseképpen 2012-ben a VOSZ Bács-Kiskun megyei Szervezete az “ÉV cukrásza” címet adományozta a már VENESZ-díjas cukrász mester édesapámnak. 2012-ben Édesanyám Aranykoszorús cukrászmesteri címet kapott.
Hogyan jutottál el odáig, hogy Kecskemét legnevesebb cukrászdájának és éttermének üzletét vezesd?
Már a kezdetektől fogva besegítettem a családi vállalkozásba. Eleinte, az iskolai tanulmányaim mellett fagylaltot árusítottam, első diplomám megszerzése óta pedig már főállásban a családi vállalkozásunkban dolgozom. Én felelek a háttérmunkáért, vagyis a menedzsment és ügyviteli dolgokért, ezen kívül pedig férjemmel ketten vezetjük a két cukrászdánk egyikét.
Úgy gondolom, hogy a kitartó és alázatos munka mindig meghozza a gyümölcsét.
Milyen hatással volt a cukrászda életére a COVID19-járvány?
Azt mondhatom, hogy mi nagyon-nagyon szerencsések vagyunk, ellentétben sok vendéglátóegységgel, akiknek sajnos a koronavírus hatására vagy ideiglenesen vagy véglegesen be kellett zárniuk. Jelenlegi forgalmunkat tekintve is nagyrészben elvitelre értékesítünk, de a pandémia, a szigorítások hatására ez tovább növekedett. A járványnak köszönhetően fellendült, körülbelül meghétszereződött a süteményeink, éttermi ételeink kiszállítása, ami a mai napig töretlenül működik. A COVID19-járvány során a korábbi forgalmunkat tekintve a vírus kezdeti szakaszában 20%-kal esett vissza, amely úgy gondolom nagyon szerencsés az elmúlt pandémiás éveket tekintve. A vírus-helyzet alatt is stabil munkahelyet tudtunk biztosítani alkalmazottaink számára. Összességében elmondhatom, hogy a COVID19-járványt sikeresen, mondhatni károk nélkül át tudtuk vészelni.
Érzékeltek-e valamit a háborús helyzetből?
Természetesen a háború hatásait is lehet érzékelni, de inkább csak közvetve.
A háborús helyzetből kiinduló alapanyag áremelkedést természetesen érzékeljük, illetve az emberek a háború kitörése óta, mintha „behúzták volna a kéziféket”. Véleményem szerint ez a köztudatba beépülő áremelkedésnek köszönhető.
A februári, márciusi hónapokhoz képest, ami brutálisan jó volt, – mert a COVID19-járvány már lecsengett – a jó idő és a tavasz ellenére április hónapban a forgalom 5-10%-kal visszaesett, amely véleményem szerint abszolút a háborús helyzetnek, valamint az inflációnak köszönhető.
Mit gondolsz, mi a sikeretek titka?
Meglátásom szerint sikerünk titka a szüleim kezdetektől tartó elszántsága, a szakmához való alázatossága és rátermettsége. Pályafutásuk során mindig is törekedtek arra, hogy a lehető legjobb minőségben és a lehető legnagyobb odafigyeléssel és szeretettel készítsék a termékeinket, és ez a mai napig is így van.
Úgy gondolom, hogy az évek során egyáltalán nem csökkent se a minőségünk, se édesanyám szakma iránt érzett szeretete, szenvedélye.
Milyen hosszútávú terveitek vannak?
Hosszú távú terveink között szerepel, a jelenlegi minőség és jó hírnév, valamint a jelenlegi stabil piaci helyzetünk megőrzése. Folyamatosan fejlesztjük, újítjuk a sütemény kínálatunkat, hiszen számunkra legfontosabb a vásárlóink elégedettsége.
Mit tanácsolnál egy kezdő vállalkozónak?
Nagyon sok olyat látok, hogy megnyílik egy üzlet, fél év múlva pedig sajnos bezár. Szerintem sokan meggondolatlanul vágnak bele a vállalkozásukba. Én azt tanácsolom, hogy mindenképpen készítsenek egy üzleti tervet és gondolják át nagyon alaposan, hogy arra, amire vállalkoznak van- e piaci igény. Enélkül hiába akarsz Te bármit megvalósítani, ha nincs rá igény, akkor veszett fejsze nyele. Nagyon fontos meghatározni milyen költségekkel jár az adott vállalkozás, az üzlet megtervezésétől a megvalósításig.
Útravalóul pedig annyit tanácsolnék a kezdő vállalkozóknak, hogy legyenek nagyon alázatosak és kitartóak, hiszen a kemény munka mindig meghozza a gyümölcsét!
Legutóbbi hozzászólások